OSTYAHORDÁSRA

Világváltságára szánt Isten ez ostya,

Ki értünk a keresztfán áldozati bárány,

Közöttünk is hagyta ostya színben magát,

Ebből származik az ostyahordozás.

Szeplőtelen szent Szűz drága magzatának,

Születését várjuk a kis Jézuskának.

Nem felejtésül ezen szent titoknak,

Szíves fogadója legyen az ostyának.

Kántor Urunknak az a kívánsága

Boldog ünnepeket kíván mindnyájuk számára!

Csizmadia Józsefné

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Angyal száll az égből, ruhája hófehér,

Csillagokon lépked, míg a földre leér.

Jobbjában az új év, még fátyol borítja,

Az ó esztendőnek készen van a sírja.

Angyal, édes angyal lebbentsd föl a fátylat,

Az új esztendőben ne legyen sok bánat.

Hozz reánk örömöt, áldást, békességet,

Melegen süssön a Nap a házunk fölött!

ÚJ ÉVI KÖSZÖNTŐ

Adjon Isten minden jót, ez új esztendőben!

Fehér kenyér dagadjon, nyárfa tekenyőbe.

Hús, bor és ruha legyen mindig bőven,

A patikát felejtsük el az új esztendőbe!

Drajkó Istvánné

Önkormányzati hírek

   Már csak néhány nap és itt az év vége. Visszatekintve és számba véve az elmúlt esztendő gazdasági eseményeit, megállapíthatjuk, hogy egyre drágább az élet. Az önkormányzatnak pénzügyi forrásaiból egyre többet kell költenie intézményei működtetésére, fenntartására, és a szűkülő anyagi keretből csökkenő összeg marad fejlesztésekre, beruházásokra. Ezért is nagy öröm, ha az elmondottak ellenére mégis sor kerül egy-egy nagyobb beruházás átadására, mint ahogy az elmúlt hónapban ez két esetben is megtörtént.

    Mindenszentek napján szentelte fel Hlédik László plébános atya a temetőkertben az urnafalat (kolumbáriumot). Az építményt – mely közel ötven urna elhelyezésére nyújt lehetőséget – Gergely Ferdinánd helyi vállalkozónk készítette, teljes beruházási költsége 1 250 000 Ft. A már más településeken, elsősorban városokban elterjedt temetkezési forma lakosaink részére is új lehetőséget jelent a jövőben, mely számításaink szerint a hagyományosnál kevesebb költséggel és gonddal, illetve gondozással jár majd.

    Az önkormányzat rendelete 25 000 Ft díjat határozott meg egy-egy urnahely használatára.

    Az eddigi lakossági visszajelzések szerint is temetőkertünk szép kivitelű, halottaink méltó elhelyezésére szolgáló építménnyel gazdagodott.

Az új temetkezési lehetőséggel kapcsolatos információk a kábeltévében majd olvashatók lesznek, de a Polgármesteri Hivatalban is megismerhetők.

    November második felében fejeződött be két utcánk burkolat-felújítása, melyek beruházási összege 9 400 000 Ft volt.

Drégelyen a Rákóczi út a Kápolnától a patakhídig terjedő 370m szakaszára 5 ill. 6 cm vastag aszfaltszőnyeg terítés került, valamint az út menti vízelvezető árkok kitakarítása is megtörtént. A kivitelezés költsége 4 600 000 Ft volt.

    A Dobó út felújítása teljes úthosszban elkészült, a 310 m hosszú utca aszfaltburkolása 4 800 000 Ft-ba került. Mindkét utca felújítását az Egri Útépítő Vállalat végezte, melyet még a téli idő beállta előtt sikerült jó minőségben elkészítenie.

    Az útfelújítások, beruházások összegét saját erőből és pályázati pénzből (NORDA 4 600 000 Ft) sikerült biztosítani.

    Községi úthálózatunk felújítási programját szeretnénk az elkövetkező években is folytatni. Igyekszünk először a legforgalmasabb, legrosszabb állapotú, és járdával nem rendelkező - valamint a tervezett szennyvíz-csatornahálózat helyigényére is tekintettel - széles közterülettel rendelkező utcáinkat rendbe hozni. Számítunk a lakosság megértésére és türelmére.

    A téli időjárás beköszöntével ismételten kérem lakosainkat, hogy az eddig útszélen, közterületen tárolt különféle anyagok (sóder, fa stb.) és gépek, járművek mielőbbi elszállításáról gondoskodjanak. A jelzett kintlevőségek amellett, hogy helyenként már irritáló módon rontják az utca képét, és eddigi kinttárolásuk is helytelen és szabálytalan, a téli hóeltakarítást is akadályozzák. Kérem, folyamatosan gondoskodjanak a magántelkek előtti hóeltakarításról, síkosság-mentesítésről is!

   Az elkövetkező tél azonban ne csak hideget és havat hozzon, inkább hozzon békét, egészséget (gyógyulást), egymás tiszteletét, áldott szép ünnepeket és a jövőben emberhez méltóbb sikeres életet.

Szívből kívánom ezt a Képviselőtestület és munkatársaim nevében is minden kedves Drégelypalánkon élő polgárunknak!

Dombai Gábor polgármester

ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ BÉKÉS PÁLLAL

   A közelmúltban a drégelypalánki Művelődési Ház és Könyvtár vendége volt Békés Pál József Attila-díjas író, drámaíró, műfordító, forgatókönyvíró. Regényeket, meseregényeket, hangjátékokat és színműveket is ír. Munkáiból számos tévéfilm és rádiójáték készült.

   Kevesen tudják, hogy a “A nagy könyv játék” elindítása Magyarországon Békés Pál nevéhez fűződik. De hogy mi is ez a játék, s mi a célja ennek a játéknak? Erre a kérdésekre kapták meg a választ, akik eljöttek az író-olvasó találkozóra.

A játék lényege, hogy a magyar olvasóközönség 2005-ben kiválassza a legkedvesebb regényét. Az eseménysorozat 2005. március 1-jétől a december 15-i döntőig tart. Ebben az időszakban SMS-ben, telefonon, illetve interneten is lehetett szavazni.

Az olvasók a döntők során szabadon jelölhettek regényt a magyar és a világirodalom remekeiből. Örvendetes, hogy az első 12-be a könyvek fele magyar, a többi a világirodalomból került ki.

Ha valakinek sikerült felkelteni az érdeklődését és csemegézni szeretne, íme a 12 legjobb könyv:

Bulgakov: Mester és Margarita

Fekete István: Tüskevár

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Jókai Mór: Az arany ember

Marquez: Száz év magány

Milne: Micimackó

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Orwell: 1984

Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Saint Exupéry: A kis herceg

Szabó Magda: Abigél

Tolkien: A Gyűrű Ura

   A “Nagy könyv” játék másik fő célja, hogy kedvet ébresszen az olvasáshoz, fejlessze az olvasáskultúrát, népszerűsítse az olvasást.

Magyarországon sajnos egyre kevesebben és kevesebben olvasnak. Bár világjelenségről van szó, nálunk a helyzet gyorsabban romlik, mint másutt. Napjainkban az érettségizettek 1/3-a, a diplomások 1/6-a nem olvas egyáltalán könyveket. Ha egy társadalomban az olvasás ügye háttérbe szorul, akkor az értékek is elvesznek.

   Mindenkit csak buzdítani tudok, hogy OLVASSUNK, mert az ember minden egyes könyvvel gazdagabbá válik!!

Biztosan állíthatom, hogy erről a jó hangulatú író-olvasó találkozóról senki sem ment csalódottan haza…

Végezetül: mire ez a cikk megjelenik, Önök már tudni fogják, hogy a döntoben a következo három regény közül melyik nyerte el a “A Nagy Könyv” címet!

A Pál utcai fiúk
Abigél
Egri csillagok

JÓ OLVASÁST!

Tölgyesi Betti

 

ÓVODAI HÍREK

 

• Óvodánk előterének falára Nyebehaj Nóri igényes meseillusztrációt festett, amit ezúttal köszönünk meg neki.

• “Madárbarát óvoda” lettünk. Berényi Edina vezetésével ismerkedünk a különböző madárfajtákkal, külső jellemzőikkel, hangjukkal, életmódjukkal. Holics Árpád “solymász” bemutatót tartott nekünk madarával.

• Hagyományápolás keretén belül megemlékeztünk az ősz jeles napjairól, a hozzáfűződő népszokásokról: pl. Lőrinc napja, Kisasszony napja, Szent Mihály –nap, Szent Erzsébet napja, Mindenszentek napja, Halottak napja, Márton napja, András napja.

 

    Lezárult az ősz, elkezdődik a tél. A gyermekekkel folyamatosan tapasztaltatjuk meg az évszak jellegzetességeit, örömeit. Nyitottá tesszük őket a természeti szépségek észrevételére, (meglátására) befogadására.

Elkezdődik a “téli ünnepkörre” való felkészülés: Mikulás (Miklós napja), Advent, Luca napja, Karácsony, Újév, Farsang.

Ilyenkor a környezetünket az aktualitásnak megfelelően alakítjuk, dekoráljuk. Nem a külső alakulást tartjuk elsődlegesnek. A lélek megújulása, ráhangolódása a legfontosabb. Ezt az érzelmi ráhangolódást az ünnepkörökhöz tartozó énekekkel, versekkel, történetek ismertetésével, ajándékok, díszek közös elkészítésével, valamint az adventi koszorú gyertyafényénél való meghitt beszélgetésekkel, énekléssel, imádkozással segítjük. Számon tartjuk és gyűjtjük a jócselekedeteket. Minden tevékenységünkben igyekszünk megkeresni az egymás iránti szeretet, odafordulás, segítségnyújtás lehetőségeit. A mai eldurvult, érzelmileg elszürkült, egymástól elhidegült, csak a saját érdekeinket kereső világban jó lenne, ha majd később felnőve is ezek az érzelmi emléknyomok megmaradnának és felülkerekednének az adott élethelyzetekben.

Szeretnénk, ha gyermekeink “világító mécsesként” ragyognának családjaikban,

szűkebb és tágabb környezetükben.

Az óvoda dolgozói és a gyerekek a falu minden lakójának áldásokban gazdag, békés karácsonyt kívánnak!

 

Ajándékul fogadják szeretettel: Arlene Gay Levine Mit adnék idén karácsonyra …c. versét:

 

“Amit az idén karácsonyra szívesen adnék neked, nem lesz becsomagolva,

s nem lesz rajta szalag sem,

nem a posta hozza,

nem kerül egy figyingbe sem.

De a lista hosszú és szívemből jön,

ahogy kitárom előtted.

Mit is adnék:

Örömöt, ami hálából fakad,

a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,

az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,

amit nem érdekel a világi siker,

szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem,

békét, hogy te magad légy önnön barátod,

bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,

és megbocsásd mások ballépéseit,

együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,

és nem úgy, ahogy te újra alkotnád a legszívesebben,

a magány meglepő örömeit,

erőt, hogy sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,

és gyengéden élhess a jelennek,

hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass,

aminek csak a szeretet számít.

És végül azt kívánom, hogy a fény feltárja előtted, hogy mindez az ajándék már benned él és csak arra vár,

Hogy kibontsd”!

 

Mák Józsefné óvónő

 

 

ISKOLAI HÍREK

Karnyújtásnyira az ünneptől…

 

    Fogy már a lap a naptárból, ismét véget ér egy esztendő.

Minden csalhatatlan, apró jelével kopogtat már a tél.

Bezárul, elcsendesedik a világ, “a természet,- ahogyan a költő mondja – meghal egy kicsit.”

    Az ünnepvárás meghitt percei, a hosszú téli esték, az adventi várakozás csöndje elgondolkodtatásra késztet.

Jóllehet a villódzó fényáradat, a reklámok káprázatos üzenete arra ösztönöz: indulj, vedd meg, birtokold, legyen a tied…

    Vajon a belső elcsendesedés erejét a külvilág üzenete képes-e elfojtatni bennünk?

Azt mondja a zsoltáros: “Boldog az a nép, amely tud ünnepelni!”

S mi, itt ebben a kis faluban, ebben a hazában, ebben a fékevesztett világban tudunk-e ünnepelni még?

Márai Sándor írja az ünnepről, az ünneplésről:”Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben!”

“Nézd a régieket…” - int Márai.

    Ez a figyelmeztetés irányította elképzelésünket, amikor tantestületünk úgy döntött, hogy iskolás tanulóink hagyományos karácsonyi műsorát új színekkel gazdagítjuk az idén.

A gyerekek is örömmel vették ezt az ötletet, melynek lényege, hogy ünnepváró műsorunkban felidézzük az elmúlt évtizedek kedves népszokásait: a Lucázást, az ostyahordást, a betlehemezést, a születés történetét.

S ezt a csokrot örökzöldként fogják egybe a régi dallamok, az énekek, a versikék.

    Kedves drégelypalánkiak! Jöjjenek, s ünnepeljenek velünk 2005. december 20-án 16 órakor a Művelődési Házban, ahol megtekinthetik gyermekeik, unokáik műsorát.

Szeretettel várjuk kedves Mindnyájukat!

    A Szondi György Általános Iskola tanulóinak, dolgozóinak nevében békés, boldog, szép karácsonyt kívánunk mindenkinek!

 

Kiszely Józsefné igazgató

ALAKÍTSUNK HONISMERTI KÖRT DRÉGELYPALÁNKON!

(Nagy Iván akadémikusra, történészre emlékeztünk)

   Nagyon jó lenne, ha Drégelypalánkon is lenne, aki helytörténetírással foglalkozna, hogy megmenthessük az utókornak a honismereti dolgainkat. Néhányan nemrégiben egy alakuló honismereti kör összejövetelén beszélgettünk a lehetőségekről, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy akinek ezzel kapcsolatosan vannak feljegyzései, ne dobja ki, hanem gyűjtse össze!

   A Drégelypalánkról elszármazott Marosszékyné Csósza Marika is örömünkre támogatja elképzeléseinket. Édesapjának (harangozó Pityu bácsinak) nagyon szép feljegyzései vannak Palánk határairól, a Szondi kultuszról, a népszokásokról. Mikor beleolvastam a feljegyzésekbe, nem tudtam letenni, annyira elragadott, egyszerűen lenyűgöztek Pityu bácsi bölcs gondolatai.

Reméljük sikerül kiadatni, és ezzel mások is hozzá tudnak jutni ehhez a szép családi örökséghez.

(Úgy tudom, hogy a honismereti füzet kiadásához a művelődési ház vezetője már keres pályázati forrásokat.)

   Jó alkalom kínálkozott 2005. október 29-én, hogy a horpácsi közösségi házban a Nagy Iván Történeti Kör és a Nógrád Megyei Levéltár szervezésében a Horpácson eltemetett Nagy Iván történetírói tevékenységére emléknapot szerveztek.

Gyönyörű őszi napon indultunk el Drégelypalánkról a tőlünk 8 km-re lévő l64 lakosú Horpácsra.

   Az úton Áprily Lajos: Az őszre várva című verse jutott eszembe.

Nyáron ne járj az erdőn.

Őszre várj, mikor fel nem verik turista szók,

Aranyruhába öltözik a táj,

S a magasból megjő a halk pirák.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú.

Bágyadt sugár becézi vén szíved.

S a bronz erdő, a Tizián-hajú,

Füledbe súgja: most vagyok a tied.

   Tyekvicska Árpád levéltáros köszöntötte a jelenlévőket. Nekem Szirácsik Éva előadása tetszett a legjobban: A Rákóczi-kor és Nagy Iván volt a témája.

Nagy Iván muzeológus 1824-ben született Balassagyarmaton. Életműve ma is hasznos része a magyar történettudománynak. A 13 kötetben kiadott Magyarország családi címerekkel és nemzedékrendi táblákkal c. munkáját alapműként tartják számon.

   Molnár Zoltán, Horpács község polgármestere mondott beszédet a temetőben Nagy Iván felújított síremlékénél, majd ünnepi koszorúzás következett.

A horpácsi temetőben nyugszik Szontágh Pál is (aki az 1948-as szabadságharcban is részt vett.) Mikszáth Kálmán síremlékét is megtekintettük.

Visszafelé Arnóczki Mihály, falusi vendéglátó megmutatta a turista házát, és buzdított bennünket, drégelypalánkiakat a falusi turizmusra.

   Végezetül dr. Szomszéd András helytörténetíró beszámolt a nógrádi helytörténetírásról, majd baráti beszélgetés keretében a jelenlévők szót váltottak a honismeret Nógrád megyei helyzetéről és a jövő lehetőségeiről, az esetleges megyei honismereti egyesület megalakításáról.

Büszkék lehetünk arra, hogy itt Nógrád megyében ilyen híres emberek éltek.

Ragács Imréné

ZÖLDÚT SZEMINÁRIUM DRÉGELYPALÁNKON

   Két napra külföldi és magyar “zöldutasok” érkeztek Teleházunkba az Ökotárs Alapítvány és a Sugárkankalin Turisztikai Egyesület meghívására.

   A szeminárium résztvevői megismerkedtek a nemzetközi zöldút programmal – a zöldutak kialakításával, hatásával az általa érintett térségekre, a programhoz kapcsolódó lehetőségekkel. Francia, szlovák és cseh példák bemutatásával információt kaphattunk a program nemzetközi megvalósításáról. A találkozó egyik kiemelt része volt a hazánkban sikeresen megvalósult projektek bemutatása. A találkozó másik célja az volt, hogy párbeszédet folytasson, és együttműködést indítson el a zöldúttal foglalkozó, vagy a téma iránt érdeklődő hazai és határon túli (erdélyi, bolgár) szervezetek között.

   Dombai Gábor polgármester úr megnyitója után Foltányi Zsuzsa, az Ökotárs Alapítvány igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.

Frederic Rollet Franciaországból azért látogatott el hozzánk, hogy elmondja az ottani tapasztalatait a kerékpár- és zöldutakról. Jan Rohac Szlovákiából érkezett, és hasonló sikeres eredményekről számolt be. A Bécs és Prága közötti zöldutas tanulmányútról is örömmel hallgattuk az élménybeszámolót.

Teszáry Károly, a Drégelyvár Alapítvány elnöke térségünk kincséről, a Drégelyvárról tartott rendhagyó előadást, melyet Pálmai Krisztián“Őseink útján…” c. rockoperájának dallamaival vezetett be, és ezzel is fejezte be. Megismerkedhettünk a Balassagyarmaton működő Ipoly Unió Egyesület munkájával, a Magosfa Alapítvánnyal, akik Vácról jöttek, és a soproni Castanea Környezetvédelmi Egyesülettel. Kaposvárról a Bányai Panoráma egyesület küldte el beszámolóját. A finom vacsora a Várkapitány Étterem ügyességét dicsérte. Az estet a dejtári asszonyok tették még felejthetetlenebbé az “Asszonysors”c. előadásukkal.

   A második nap a csehországi Daniel Mourek előadásával indult. Ő a közép-európai zöldutakról beszélt. Ezután az Ökotárs Alapítványtól elnyert pályázati lehetőségekből megvalósult zöldút projekteket mutatták be a hazai egyesületek képviselői. A Szobtól Parassapusztáig táblákkal kijelölt kerékpárút áll hozzánk a legközelebb, melyhez szeretnénk majd csatlakozni, és folytatni Vácig a Nyugat-Cserhát Térségfejlesztő Egyesülettel együttműködve.

   A kilenc környező település összefogásával létrehozott Sugárkankalin Turisztikai Egyesület által elnyert pályázatról Pásztor Ildikónak volt lehetősége beszámolni.

   Igaz, hogy csak májusban alakultunk, de a pályázati lehetőségeket kihasználva már a várünnepségek lebonyolításához is sikerült támogatást szerezni. A várjátékokról vetített képek élményszerűvé tették az eseményeket. Az elnyert pályázati összeg lehetővé teszi 3 db kerékpár vásárlását, amelyet a teleházból kölcsönözhetnek majd ki a térségbe látogató turisták. Készülőben van a 9 község internetes honlapja, mely szintén a pályázati forrásból valósul meg.

   Szeretnénk köszönetet mondani Dombai Gábor polgármester úrnak a támogatásért, a Sugárkankalin Egyesületnek a szervezésért, a vendégeknek szánt kostolókért a dejtári, ipolyvecei, horpácsi és palánki asszonyoknak. Köszönjük a művelődési ház dolgozóinak, hogy két napig készségesen álltak a résztvevők rendelkezésére.

   Végül, de nem utolsósorban az Ökotárs Alapítványnak, különösen Budai Krisztinának, az alapítvány koordinátorának a szeminárium létrehozásáért, megrendezéséért, a Toyota Motorstól elnyert támogatásért.

   Bízunk a további sikeres együttműködésben!

Géringerné Méder Andrea

ELFELEJTETT NÉPSZOKÁSOK

Luca napján reggel gyerekek, rokonok, ismerősök bekopogtak a házakhoz, és Lucát köszöntöttek a következő verssel:

Lucát jöttem köszönteni,

Adjik kendtek hörpinteni,

Vagy borocskát, vagy pálinkát,

Vagy egy pár krajcárocskát.

Tojó legyen tyúkjuk, lúdjok,

Borjazzon meg tehenjük,

Csikózzon meg lovuk,

Fiazzon meg asszonyjuk.

Cin legyen tányérjok,

Vas legyen fazekjok.

Annyi pénzük legyen,

Mint az égen a csillag.

Így heverjenek a tyúkok,

Bort, búzát, békességet!

A családnak egészséget!

   Elmondták a verset, lehevertek a konyha földjére (ami tehéntrágyával volt behúzva). A házigazda néhány fillérrel jutalmazta a köszöntőket. Ez a népszokás a II. világháború előtt elmaradt. Luca napján kezdtek el háromlábú kisszéket fából készíteni, aminek karácsony estére kellett elkészülnie. Minden nap csináltak rajta valamit, ezért is nevezték el Luca székének, mert nagyon sokáig készült.

   Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is volt. A lányok ólmot öntöttek, hogy megtudják, milyen foglalkozású lesz a párjuk.

Gombócot főztek ezen a napon, papírra ráírtak férfineveket és a papírokat a gombócokba gyúrták. A forró vízbe bedobott gombócokból az, amelyik elsőnek feljött, megmutatta, hogy fogják hívni a férjüket.

   Zsúptetős házaknak megrázták a zsúpját, és amilyen szem esett a kötényükbe, búza- vagy rozsszem, azt jelentette, hogy gazdag vagy szegény legény lesz a kérőjük. Ekkor tilos volt többféle asszonyi munkát végezni, mint pl. varrás, (mert akkor az azt jelentette, hogy bevarrják a tyúkok fenekét, és nem fognak tojni) fonás, mosás, fosztás, kenyérsütés, stb. Alkalmat kínált ez a nap a gonosz, ártó szellemek elűzésére is. Az idősek elmondása szerint Luca napjának reggelén asszony látogató szerencsétlenséget hozott a ház népére. Ezen a napon búzát szoktak vetni kis cserépbe, és amikor kikelt, karácsonyra a fa mellé tették.

A nyugdíjas klub tagjai emlékezete alapján lejegyezte Ragács Imréné

Üdvözlöm a Hölgyeket! Jó napot Urak!

Köszönöm, hogy eljöttek, kívánom, hogy jól szórakozzanak!

Kezdődik az előadás, szívünk lángra fellobog.

A legelső szereplő, amint hallom, kint kopog.

Éppen azért figyelmesen elárulok valamit,

Figyeljék meg türelmesen a szereplők szavait.

Sok igazság lesz a versben, életből fakad a szó,

Érdekes lesz minden mese és közte egy kis altató.

Tegyék félre a bút, a gondot, és legyenek most boldogok,

Hisz a szegény magyar szívünk eleget sír, zokog.

Mari, Julis, Panni néni, mosolyogjon angyalom,

Mert ha ilyen keserűen néz, én szó nélkül itt hagyom.

Miska, Jancsi, Pista bácsi verje össze majd kezét,

Mikor vége lesz egy számnak, és elmondok egy versikét.

Nyíljon hát szét a függöny,

A magyar szó csengése lobbantsa szívünket ünnepi lángra,

Mert mi magyarok vagyunk és azok is maradunk.

Elmondta: Lipták Istvánné

Mi, katolikus vallású hívők, Karácsonykor Jézus születésnapját ünnepeljük. Kb. 2000 évvel ezelőtt, ezen a napon lett a második isteni személy, a Fiú Isten, emberré.

   A hozzánk közelállóknak számon tartjuk születési évfordulóját, és ezen a napon megemlékezünk róluk. A “híres” embereket sokan köszöntik születésnapjukon. Ha megnézzük, hogy mennyi ember ünnepli a Karácsonyt, biztosan állíthatjuk, hogy Jézus a “leghíresebb” ember.

mi, keresztények közel érezzük magunkat Jézushoz. Megemlékezünk földi életének eseményeiről, így születésnapjáról is. Karácsonykor Jézus első eljövetelére emlékezünk, de ne feledkezzünk el Jézus Krisztus történelemvégi, második eljöveteléről sem!

   A nem keresztény emberek karácsonykor a “ szeretet ünnepét” ülik. Biztosan érezték, hogy Isten nélkül üres a “szeretet ünnepe”, talán azért vált szokássá egymás megajándékozása. Ők ma már ott tartanak az ajándékozás szokásában, hogy nem elég a “toronyóra lánccal”: sok ember van, aki többet vár, hiszen megérdemli! Több mint egy hónappal a Karácsony előtt ünnepi díszben falu/város. (Én ugyan nem szeretnék jövőre halottak napján Mikulással találkozni a temetőben!)

Annyira szegénnyé váltunk volna, hogy a lelkünkben tátongó űrt már csak a plazma-tv-doboz-méretek tudják betölteni? Érezzük, hogy valami hiányzik, hogy valami nincs rendben? Érezzük, hogy az életünket már nem éljük, csak megtörténik velünk? Van elég bátorságunk bevallani, hogy valamit rosszul teszünk? - De nagyon!

   Mi, keresztények Jézust ünnepelve üljük a szeretet ünnepét, mert a Szentháromság Egyisten = maga a szeretet. (Akinek Karácsony csak a “szeretet ünnepe”, az tudat alatt elfogadja Istent?!)

Jézus irántunk való szeretetből vállalta a földi életet, hogy megtanítson minket szeretni saját magunkat, hogy szeretni tudjuk a körülöttünk élőket is. Ezzel tudjuk egymásnak a legnagyobb ajándékot adni!

   De ez az ajándék pénzért nem megvásárolható. Ez az ajándék nem palota méretű. Ez az ajándék nem kézzel fogható. Ez az ajándék: az odafigyelésünk a másikra; az időnk, amit nem sajnálunk a másiktól; a megértésünk, amivel minden feltétel nélkül elfogadjuk a másikat; és ezt nem csak mondjuk, hanem igazán így élünk.

Ez a legtöbb, mi adható: ez a szeretetünk = az életformánk.

?… én keresztény vagyok …?

 

Árpád-házi Szent Erzsébet

   Árpád-házi Szent Erzsébet, templomunk védőszentje tiszteletére ünnepi szentmise volt templomunkban.

    Külön öröm volt számunkra Stella Leontin prépost úr és Széles atya közreműködése. A prédikáció alatt síri csend volt.Mindenki figyelt a csengő szavakra, melyek betöltötték a templomot, szemünk elé tárva Szent Erzsébet életét, küzdelmét, sikereit, bánatát, szenvedését, túláradó szeretetét.

    Életéből engem a következők ragadtak meg:

Férjének, Lajosnak tapasztalnia kellett, hogy felesége nagyon szereti, a szívét azonban nemcsak ő birtokolja, Isten volt az, aki Erzsébetet lefoglalta magának. Éjjeleket imádkoztak ágyuk mellett. A fiatalok boldogsága teljes volt. Lajos 1227. nyarán keresztes hadjáratban, a Szentföld visszafoglalásakor, útközben megbetegedett, és meghalt. Mikor Erzsébet meghallotta férje halálhírét, fájdalmában azt hajtogatta:

“Jaj Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!”

Lajos halála után Wartburg vára üressé és idegenné vált számára. Férje oltalma nélkül nem folytathatta eddigi életét. Télvíz idején hagyta el 3 gyermekével a várat. Szegényes szállást talált egy istállóban, mint a kis Jézus születése idején. Gyermekeit nevelőszülőkre bízta. Ebben a döntésében bizonyára része volt annak is, hogy szívét most már osztatlanul Istennek akarta adni.

   1231. novemberében megbetegedett. Utolsó napjait derű ragyogta be: elajándékozta megmaradt holmijait, és vigasztalta a mellette lévőket. 16-án éjfél körül halt meg. Marburgban temették el, és már 1235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba november 19-re.

Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akinek a sugárzása nem csökken.

   Fénye minden kor minden emberének világít.

Nevéhez fűződik a rózsa csoda.

A bordó rózsa a szeretet, a szerelem, a megbecsülés, az újjászületés virága. Mindenkinek van egy rózsája. Bimbóban vagy nyílva. Ki hogy locsolja, táplálja, úgy nő, növekszik, sarjad: szerelemmel, szeretettel, beszélgetéssel, odafigyeléssel, egymás iránt és embertársaink iránt. Csak egy jó szó. Minden nap csak egy. S már nyílik is a rózsa.

    Van egy másik virág is. Ez az emberekben lakozik sajnos. Ezt én nem ismerem, s nem ajánlom senkinek sem. Ez a virág a kaktusz. Nyílik is, szép is, de szúr.

A harag virága. Ezt a düh, a gyűlölet, a bosszú locsolja, táplálja. A harag rossz tanácsadó. Ne hallgass rá!

A rózsákat gyűjtsd, s szedd csokorba!

“Egy szívből szerető Édesanya”

Magány vagy gyász

Egy szegény nő-az Isten látja-

Nincs a földön egy barátja.

A szegény és gyámoltalan,

Ül magában, csöndes lakban.

Gyásza nincsen, gyásza rég volt,

Még midőn jó férje megholt.

De ruhája most is gyászol,

Szíve fél a tarkaságtól.

Dolga nincs, hogy is volna

Kis ebédhez nem kell szolga.

Az ebédnél nincsen vendég,

Csak a múlt emléke él még.

Aki maga néz a tálba,

Azt az ebéd nem táplálja.

Több annak a gondolata,

Mint annak a jó falatja.

Gondol vissza és előre,

Jó és a bal időre.

Félig étel, félig bánat,

Mindkettőbe belefárad.

Lejegyezte: özv. Blaskó Józsefné        

Boldog új esztendőt kívánni jöttem én,

Ennek a szép téli napnak

Sugárzó reggelén.

Kamrátokba sok jót,

Házatokba békét,

Szívetekbe boldogságot,

Áldott csendességet.

Kérem a jó Istent,

Hozzon áldást rátok,

Hogy az új év minden napját

Boldogan járjátok!

KÖSZÖNTŐ

Szerencsét kívánok Tisztelt Uraimnak!

Ezt kívánom a Magyarnak!

Legyen tele, mint az icce, mint a pince.

Mint a verem, mint a bolt.

A Magyarnak se nadrágján, se dolmányán,

Ne legyen soha semmi folt.

Kapafokkal veregetett tőkécske,

Tölgyfába töltetett borocska,

Mogyorófával összeköttetett hordócska.

Ugyan te bot mondd meg nekem,

Hol van benned ez szörnyűséges nagy erő,

Mikor én belőled iszok, miért vagyok oly vakmerő?

Igyunk, igyunk pajtás, még oly vidámak nem leszünk,

Hogy a kedvesünkhöz el sem mehessünk.

Pedig tegnap este is megharagudott rám,

Hogy oly borszagú volt a szám.

De én akkor azt mondtam,

Csókolj meg édes rózsám!

Mire ő azt felelte: eridj innen teringette!

Szentkút-verebély hadd ballagjon lefelé.

Hát adjon Isten minden jót,

Amit tavaly szűken volt.

Hegyen-völgyön bő búzát,

A szegényből jó gazdát!

A németnek bugyogót,

Legyen rajta ezer fót!

A tótnak meg jó kaszát,

Hadd arasson a magyarnak bő búzát!

Üdvözlöm a Hölgyeket! Jó napot Urak!

Köszönöm, hogy eljöttek, kívánom, hogy jól szórakozzanak!

Kezdődik az előadás, szívünk lángra fellobog.

A legelső szereplő, amint hallom, kint kopog.

Éppen ezért figyelmesen elárulok valamit,

Figyeljék meg türelmesen a szereplők szavait.

Sok igazság lesz a versben, életből fakad a szó,

Érdekes lesz minden mese és közte egy kis altató.

Tegyék félre a bút, a gondot és legyenek most boldogok.

Hisz a szegény magyar szívünk eleget sír, zokog.

Mari, Julis, Panni néni, mosolyogjon angyalom.

Mert ha ilyen keserűen néz, én szó nélkül itt hagyom.

Miska, Jancsi, Pista bácsi verje össze majd a kezét,

Mikor vége lesz egy számnak és elmondok egy versikét.

Nyíljon hát szét a függöny,

A magyar szó csengése lobbantsa szívünket ünnepi lángra,

Mert mi magyarok vagyunk és azok is maradunk.

  Lipták Istvánné      

HÁLAIMA

Imát rebegjen mindig az ajkad,

Legyen az élet bármily mostoha.

Az Isten lát, az Isten rád vigyáz.

A hálaimát ne feledd soha,

Mert a hála az emberi lélek,

Legszebb virág, melyet nem hervaszt el

A tél fagya.

Csizmadia Józsefné

EGY ANYA IMÁJA GYERMEKÉÉRT

Jövök hozzád Uram koldusan, szegényen.

Hozzád a jóság és irgalom Istenéhez,

Mert Te vagy reményem, hitem és világom.

Istenem hallgasd meg az én imádságom!

Sem ég, sem föld nem zárhat el tőlem,

Mert hitem a csillagokon is túlra ér fel.

Anyasors az enyém ezen a világon,

Gondjaimat Hozzád zokogva kiáltom,

És rendületlenül vallom és hiszem:

Hogy meghallgatsz engem hatalmas Istenem.

Uram csak Tebenned tudok mélyen hinni,

És úgy sírok, ahogy csak anyák tudnak sírni.

Istenem Te tudod, milyen az anyai szív,

Gyermeke sorsáért mennyit fáj, mennyit sír,

Mert nélkülük nem teljes a boldogságom,

Ó irgalmas Istenem, hallgasd meg az én imádságom!

Add, hogy bűn álmából ők is ébredjenek,

Bűnbánó szívükkel Tehozzád térjenek.

Ugye ezt az örömet még megadod nekem?

Te biztos révem, drága menedékem,

És az én legforróbb esdő imádságom!

Uram térdre omolva, sírva kérlek,

El fog jönni az a nap, hogy már nem élek,

De amíg lesz két összekulcsolt kéz, könnyes szem,

Mely föl az égre néz, s fájó anyai szív ezen a világon.

Jézusom szeretlek és bírom Benned!

(A Nyugdíjasklub gyűjtése alapján)

Mennyi szeretet fér el egy cipősdobozban?

38x23x14 cm. Kicsinek tűnik? Ne foglalkozzon vele!

“A SZERETETNEK NINCS MÉRTÉKEGYSÉGE!”

   Karácsony – a szeretet ünnepe – közeledtével erre a felhívásra lettem figyelmes. Olyan kisgyermekek megajándékozásáról szól, akik “csak tőlünk remélhetnek ajándékot”.

   Nézzünk hát körül, s vegyük észre, mennyi rászoruló ember van a környezetünkben.

   Nem is mindig a kézzelfogható dolgokról van szó, inkább a figyelem, egy jó szó, egy mosoly, a hit és sok-sok önzetlen szeretet!

   Ne sajnáljuk egymástól!“Mosolyod nem kerül pénzbe …”

   … Nyugalom a megfáradtaknak, bátorság a csüggedőknek, vigasztalás a szomorkodóknak.”

   Ebben a rohanó világban néha álljunk meg egy pillanatra, és AJÁNDÉKOZZUK meg környezetünket figyelmünkkel, szeretetünkkel!

Nem az a lényeg, mit adunk, hanem hogy milyen szívvel.

“A jóság és a szeretet olyan érték, amely annál több lesz, minél többet adunk belőle embertársainknak.” (Benedek Elek)

Békés, boldog, szeretetben gazdag ünnepeket kívánok, és ne feledkezzünk el arról, nemcsak ünnepek vannak!

K. E.

SPORTHÍREK

November végén befejeződött a körzeti labdarúgó bajnokság, ahol községünk csapata szerepel.

A számszerű eredmények a következők :

   14 mérkőzésből 5 győzelem, 3 döntetlen és 6 vereség, 32 rúgott és 38 kapott gól. Ez a 15 csapatos bajnokságban a 9. helyhez volt elegendő.

A játékosállományt figyelembe véve ez igencsak szerénynek mondható. Az okokat vizsgálva megállapítható, hogy sajnos a csapatból sokan nem úgy készülnek a mérkőzésekre, ahogy ez elvárható volna. Fontosabb volt egy jó discó, esetleg egy búcsúi bál. Úgy nem lehet futballozni, hogy vasárnap reggel fekszem le, és délután mérkőzés van.

   A másik ok, hogy a csapat átlagéletkora 19,8 év, és ez megmutatkozik a rutintalanságban és az ingadozó teljesítményben.

   Pozitív dolog, hogy kialakult egy 16-18 fős állomány, akik a mérkőzések túlnyomó többségén ott vannak. 5-en minden mérkőzésen játszottak, 3-an egy mérkőzésről, 2-en 2 mérkőzésről hiányoztak. Összesen 17-en vannak azok, akik a mérkőzések több mint a felén szerepeltek.

Külön szeretném kiemelni Szabó Robit, aki 12 góljával vezeti a házi góllövő-listát, Pásztor Dávidot és Csósza Leventét, akik annak ellenére, hogy csak 17 évesek, az átlagnál jobban teljesítettek, és biztos pontjai a csapatnak.

   Voltak nagyon jó mérkőzéseink: pl. Hont, Ipolyvece és Vámosmikola ellen, ahol a csapat tényleges tudását nyújtotta. Vannak azonban olyanok is, pl. Legénd, Rétság, Szátok, Bernecebaráti ellen, amelyekre nem szívesen gondolunk vissza. Összegezve megállapítható, hogy felemás szezont zártunk.

   Megköszönöm a játékosoknak, és azoknak a segítőknek, akik lehetővé tették, hogy egyáltalán részt tudtunk venni a bajnokságban. Sajnos kevesen vannak.

   Köszönöm szurkolóink kitartását és buzdítását. Ők is nagyon kevesen vannak.

   Kívánok a játékosoknak, szurkolóknak és a falu egész lakosságának békés, boldog karácsonyi ünnepeket és (sport) sikerekben gazdag új esztendőt !

Debre Antal

EZT “MEGÚSZTUK”!

   Régi álmunk vált valóra,amikor október hónapban – hosszas egyeztetések után – a váci uszodába sikerült egy úszótanfolyamra eljutnunk.

Iskolánk 18 tanulója vett részt a programon, amely tíz alkalomból állt. Sajnos már befejeződött, de örömmel számolunk be sikeréről.

Gyermekeink elégedettséggel - s ami nem utolsó szempont -, úszni tudással zárták a programot. Az utazás, a foglalkozás egésze jó kis csapattá kovácsolta a résztvevőket.

   Jövőre, ha igény lesz rá, szeretnénk folytatni. Várjuk a jelentkezőket!

   Szeretném a lakosság figyelmét felhívni értékeik, pénzük védelmére, megőrzésére.

   Közeleg a karácsony, az ajándékok megvásárlásának ideje. Ezt a lehetőséget használják ki a tolvajok, zsebmetszők. Tudják, hogy ilyenkor az embereknél több pénz van, mint máskor. Főleg ott adódik lehetőség a lopásra, ahol nagy a tömeg. A piacokon, üzletekben, sőt még a buszpályaudvaron is.

   A jól elzárt pénztárcájukat csak akkor vegyék elő, ha már fizetni kell!!

   Addig mindig maguk előtt legyen a táska, amiben a pénzük van. Ne akasszák a vállukra!!

   Nem egy példát tudnánk felsorolni a különböző lopásokról. Egyet azért mégis elmondok:

Sok ember várakozott a pályaudvaron a buszra várva. Megkezdődött a felszállás, az egyik hölgy kivette pénztárcájából a jegy árát, és a tárcáját visszatette a táskájába, amit a vállára akasztott. Elmondása szerint érezte, hogy valaki figyeli, hátra is nézett, egy fiatalemberrel találkozott a tekintete. Akkor még nem is sejtette, hogy mi fog vele történni.

   Hazaérve kereste a pénztárcáját, s már nem találta. Ellopták…!!!

   Ezért hívom fel szíves figyelmüket a karácsonyi bevásárlási lázban a fokozott óvatosságra. Vigyázzanak értékeikre, pénzükre!!

Jó vásárlást kívánok!

Vargáné

(Kovács Apollónia –Kolompár István)

Ragács Róbert Zoltán (Vác)

(Lomen Katalin – Ragács Zoltán)

Ragács Anna (Felsőgöd)

( Nagy Ildikó – Ragács Krisztián)

Kegyelettel búcsúzunk

Holló Andrásné (Gajzer Anna)

Csósza József

Csécs Józsefné (Miklós Anna)

Bárki István

Mészáros Jánosné (Pásztor Mária)

Csécs Ferenc

Szerkesztőségi köszönet

   Az Apródhírek szerkesztősége hálásan köszöni mindazok segítségét, akik megosztották velünk véleményüket, és azokat a féltve őrzött “szellemi kincseiket” (vers, dal, fénykép), amelyek az újság arculatát lapról lapra formálták.

   Megköszönjük, ha továbbra is támogatják munkánkat!

    AZ APRÓDHÍREK MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS EREDMÉNYEKBEN (valamint Apródhírekben) GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!

szerkesztőség