A kezdetektől a török korig
Aligha akad magyar ember, aki ne hallott volna valamit Drégely váráról, illetve a hajdani véghely romjai alatti településről, Drégelypalánkról. Hisz olvashatunk e helyről történelmünk lapjain, szépirodalmi alkotásainkban, de szólnak nemzeti büszkesé-günk őrhelyéről, emberségből s vitézségből példát adó hőséről, Szondi Györgyről, népballadák, legendák és mondák is.
Drégelypalánk a Középső-Ipoly mentén, a hatalmas ősvulkán termékeként tizen-kilencmillió évvel ezelőtt keletkezett Börzsöny északi lejtői és a kanyargós Ipoly mocsári árterei, égeres láperdői közt települt, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Ipoly-völgyi Természetvédelmi Területen, az E 75-ös számú nemzetközi főút mentén. Vára, amelyről majd többször is szót ejtünk még, egy 444 méter magas andezitkúpon épült.
A szlovákiai Ipolyhídvéggel s a folyó bal partján települt Ipolyvecével, Nagyoroszival és Honttal szomszédos falut a vidék paleolit lelőhelyeként is számon tartják. A népi hiedelem szerint valaha errefelé óriások is tanyáztak, s a környező hegyekben, a várromoktól nem messzire, az Óriás-kőnek nevezett sziklánál nyomaik is felfedezhetők.
A tájról s a faluról csodálatosan vallanak a különböző leírások. Hont vármegye történelmi földrajzában olvassuk az alábbiakat: "Drégely-Palánk vidéke oly szép, hogy szinte megmagyarázható az a honszeretet, mely a hős drégelyieket áthatotta." (Bergfest Á., 1906, 23 l.)
Drégelypalánk egy régi képeslapon, melyen a volt Szondi-kápolna is látható |
Fényes Elek szerint Drégely "Vidéke igen gyönyörő, s a természet-nek sok javaival megáldott. Első osztálybeli földjei ter-mékenyek, mind gabonára, mind dohányra nézve. Szőlőhegye és erdeje tágas." (1851, 283 l.)
Nyeregtetős ház 1943-ból (Néprajzi Múzeum fotótárlatából) |
Szeretettel írt a községről egykor a közeli Ipolyság szülötte, a magyar sorsvállalás nagy költője, Sajó Sándor is: "Honttól keletre Drégelypalánkra jutunk. A csinos falu sugár tornya már messziről fehérlik felénk. Innen délre, a megye határszélén egy 444 méter magas, erdőkoszorúzta hegy emelkedik, melyen az egykori drégelyi vár omladozó romjai barnállanak. A romokról s az egykori vár védelmében hősi halált halt Szondy Györgyről költők éneke s a magyar történet egyik legdicsőbb lapja szól." (1900 70-71 l.).
Móricz Zsigmond is elbarangolt ide az 1930-as évek elején. ő dél felől közelített, s így írt a tájról: "Át kellett mennem egy rendkívül szép útvonalon a nógrádi és honti vadregényes, szelíd tájon. A magyar romantika egyik fejezete termett itt. Találomra megálltam egy községben, Drégely vára alatt. Arany János áldott, szenvedő, édes és szelíd szava állított meg: Felhőbe hanyatlott a drégeli rom..." (1958, 172-176 l.)
Vályi András országleírásában is csupa pozitívumot olvashatunk e helyről, mely-nek "határja igen jó, s minden javai vannak, gránáttya sok van, és szép tsillámlású; dohánya is nevezetes, első osztálybéli". Hajdani vára kapcsán megjegyzi, hogy az "Nevezetét vehette jeles fekvésétől, e szótól derékhely". (1796 523-524 l.)
A község nevének eredete kapcsán a Drégely múltját is kutató megyei történész, Matunák Mihály írta, hogy a Dragul megnevezés a szláv eredető Drág (Károly) személynév jelentéséből származik. Tovább foglalkozva az etimológiával, azt is megállapítja, hogy a Dragul, Dragol, Dragel alak az Árpádok korában ismert és kedvelt Drág (férfi) és Drága (nő) személynévből eredhetett (1902). A név eredete a földrajzi nevek mai etimológiai szótárának szerzője szerint is a Drágul/y/ szláv személynévből származott magyar névadással. (Kiss L., 1988, 391 l.)
T. Pataki László is fontosnak tartja a néveredettel való foglalkozást. Annál inkább is, mivel "a kutatás kimutatta, hogy lengyel testőrtelepítés volt ez a hely nagy királyaink idejé-ben (Endre, Béla, Géza, László). A testőrök a király kíséretében kerültek ide." (1987, 12 l.)
Az 1857-ben épült barokk kápolna |
A tájon, ahol a késő bronzkorban a kyjaticei kultúra is virágzott. Valamikor a XIII. - XIV. század fordulóján épülhetett fel Drégely vára. Drégelypalánk valójában két külön település volt valaha. Drégely volt a régebbi, már az Árpádok korában fennál-lott, hajdani népe pedig robotmunkát végzett. A Palánk utótag a török által 1575-ben a falu temploma körül emelt faerődről vette nevét. Az utóbbi település lakói egykor katonai szolgálatot teljesítettek. |
Drégely nevét 1274-ben említi először oklevél Dragul alakban. A honti várbirtokot 1272 előtt királyi adományból nyerte el Szécsényi Máté fia, Morouth, de tőle elkobozták, mert a kunokhoz csatlakozva a király ellen támadt (Györffy Gy., 1987, 192 l.). Több leírásban is azt olvashatjuk, hogy a pusztuló honti vár helyett 1284-85-ben a Hunt nembeli Demeter felépítette a 444 m magasságban álló sziklavárat, s ez lett a megye fővédhelye. Amint azonban Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzában írja, "hamisnak tekinthető azon oklevél, mely szerint Ders fia és Demeter 1285-ben úgy osztozott meg birtokain, hogy Drégely vár két Drégely nevő faluval s egyéb tartozékaival (Bernece, Hont, Vece, Csalomja, Teszér, Hrussó, Jablonc és Podluzsán) Demeteré lett. Adott időben Drégelyen még nem volt vár, a falu még nem kettőződött meg, és nem a mondott birtokosok kezén volt." Györffy szerint a várról először 1308-ban esik említés, amikor Csák Máté itteni várnagyait említik. (1987. 193 l.). Csák Máté 1321-ig tartotta hatalmában Drégelyt. Ezt követően királyi vár lett, egészen 1390-ig, várnagyságát a honti ispán viselte. 1328-ban egy Miklós nevő várnagy székelt Drégelyen, s 1332-ből ismert a község Szent Erzsébetről nevezett egyháza is, melynek papja 6 garas pápai tizedet fizetett.
Albert király 1438-ban Pálóczy György esztergomi érseknek adományozta Drégelyt. Utóda Széchy Dénes megerősítette a helyet. A mohácsi vész után ide menekült Várday Pál érsek, aki már helyőrséget tartott a várban, amit később a király is állandósított. Várday érsek nevezte ki Szondi Györgyöt a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává. Drégely fokozatosan a bányavárosokat védő végvárak előőrse lett. Sajnos, az országgyőlés által is elrendelt (1546) megerősítési munkálatok elmaradása miatt a hely nem tudott ellenállni a török túlerőnek, s hiába védte azt a legbátrabb magyar végvári hősök egyike, rövid időn belül elveszítette stratégiai jelentőségét.
Drégelypalánk templomának főoltára |
"Puszta vagy, ó kiomlott vér szent helye"
(A drégelyi csata és hőseinek kultusza)
1552. július 6-án Ali budai basa több mint tízezer főnyi haddal indult Drégely felé. Körülzáratta a várat, s felszólította Szondit, hogy adja fel a harcot. Miután a kapitány a basa ajánlatát visszautasította, meg-indult a támadás. A törökök rövid időn belül elpusztították a külső várat. Július 9-én a ma-gas kaputornyot is rommá lőtték. Ali Mártont, a nagyoroszi papot küldte Szondihoz, s kérte, beszélje rá a kapitányt a vár feladására. Szondi az ajánlatot ismét visszautasította, s a törökök szinte teljesen elpusztították Drégely várát, csak a kapitány két apródja, Libárdy és Sebestyén maradt életben, akiket Szondi már korábban Ali basához küldött, kérve, hogy életükről gondoskodjék. |
Szondi (Szondy) György (?-1552) a legbátrabb magyar hősök egyike volt, aki Hont megye kis végvárában példát mutatott az egész országnak, életét áldozva hazájáért. Embersége, bátor magatartása még az ellenséget is meghatotta, ezért temettet-te őt el díszes pompával a hatalmas Ali basa. S az sem csoda hát, hogy tettét az írók, költők, történészek közül is oly sokan megörökítették. Nem sokkal az ütközet után írta siralmas énekét, a Budai Ali basa históriáját a kor nagy énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén, hogy az udvarházában s az újabb csaták színhelyén ösztönző példaként emlegesse Szondi György s az alig százötven fős sereg tettét, akik a több mint tízezer fős sereggel szemben, ha néhány napig is, de megvédték a várat:
"Nagy szép dárda Szondinak kezében vala,
Sebesőlve, térdőn állva ő vív vala,
Romlott toron alatt által lőtték vala,
Az fejét az hegyiről alá vetötték vala."
Kölcsey Ferenc 1830-ban írta a Szondi címő költeményét, melyben:
"Bajnokot énekel ő, ki hazánkért onta nemes vért,
Szondi dicső végét a drégeli várnak..."
Czuczor Gergely 1832-ben énekelte meg balladájában Szondiék "nemzeti öntudatot és büszkeséget erősítő" nemes példáját:
"Ott szendereg ő,
A harckeverő,
Kit nem bíra győzni veszély, baj,
Nem szálla szívére haláljaj;
Most maradék magyar áldja nyomát,
S enyhítgeti mennyei béke porát."
Arany János Szondi két apródja címő balladája 1856-ban született. A várvédők hősi-ességét hirdette ő is - akkor, amikor arra éppen oly nagy szükség volt:
"Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni."
Írtak költeményt Szondiról még sokan mások is, ismert és ismeretlen költők egyaránt. Említhetnénk például Csengeri Jánost vagy a Hont megyei Gáspár Imrét. S a prózaírók sem kerülték el a témát: Jókai, Mikszáth, Szombathy Viktor és mások állítottak emléket a hősöknek és Drégelynek.
Sajnos, Szondi hősi halált halt, s bár az ellenség díszes pompával temette őt el - sírjában Ipolyról hozott homokot tettek, föléje pedig díszes kopját, - nyughelyét a ku-tatók a mai napig nem találták. Sokan az Aranygomb-hegyet (Aranydomb) emlegetik végső nyughelyül, ám Matunák Mihály ezt már 1900-ban cáfolta:
"Szondi sírja tehát nem az Aranygombon keresendő, melyet addig annyiszor hiába turkáltak fel, hanem ott a vár alatt, a Várbércen, Hont és Nógrád megye határdombja alatt (talán a két vármegye a határdombon levő Szondy-sírt választotta később határdombul), vagy tőle jobbra, keletre, hol nem messze a sok erdei fa és bokor között egyetlen kultúrnövény, egy elvadult egres-bokor van." (14 l.)
Drégelyen azonban nemcsak a Szondi-sír rejtekezett az idők homályába, hanem a hős iránti tisztelet is alábbhagyott. |
Nyeregtetős ház Drégelyen |
A XIX. század elején, a "nemzeti szellem újjáébredésekor" nem hiába kéri te-hát népétől számon Kölcsey a Szondi iránti tiszteletet, kicsit szemrehányóan és felelősségre vonva az utódokat:
"Hol van a bérc, és a vár fölötte,
Szondi melynek sáncát védlette,
Tékozolva híven életét;
Honnan a hír felszáll, s arculatja
Lángsugárit távol ragyogtatja
S fényt a késő századokra vét?
Itt van a bérc, s omladék fölötte,
Mely a hőst s hírét eltemette,
Bús feledség hamván, s néma hant;
Völgyben ül a gyáva kor s határa
Szők köréből őse saslakára
Szédeleg ha néha felpillant."
A Szondi-hagyományoknak az 1860-as években aztán Hont megyében is szép kul-tusza kerekedett. 1868-ban megalakult a Szondi Emlékbizottság, amelynek tagja volt többek közt Arany János, Horváth Mihály, Ipolyi Arnold és Simor János esztergomi hercegprímás is. Eldöntötték, hogy Szondinak Drégelyen emléket állítanak, hozzáfog-tak az emlékkápolna építéséhez, melyet 1885-ben szenteltek fel a Babat-hegyen. Itt kapott helyet a Szondi szobor s a Szondi-zászló is.
Sátortetős, oszloptornácos gazdaház |
A Szondi kultusz a második világháború után már-már kialudt Hontban. A Szondi emlékkápolna és a hozzá tartozó terület, a későbbiekben az orosz csapatok által hasz-nált légvédelmi lőtérhez tartozott és a hetvenes évek végén lebontották. Az 1990-es évektől ismét felerősödött a Szondi-hagyományok ápolása. Drégelyvár a nemezeti örökség része lett, s ostromának évfordulóin egész napos ünnepséggel adóznak a hősöknek. Drégelypalánkon állandó kiállítás emlékeztet a csatára és annak hősére. |
A falu középen már előbb elhelyezték Szondi szimbolikus szarkofágját, Kő Pál szob-rászmővész alkotását; kopjafával és haranggal jelölték meg a kápolna helyét, s van emléktábla a várban is.
Szondi György szimbolikus szarkofágja, Kő Pál alkotása |
Már néhány éve folyik a vár régészeti kutatása, és jelenleg is zajlik a várfalak feltárása, részbeni rekonstrukciója és állagvédelme. A kultúrtörténeti ér-ték mentését 1989-ben Teszári Károly, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Börzsöny táj-egységi körzetének vezetője, a Drégelyvár Alapítvány kuratóriumának tagja kezdeményezte. 2004-ben pedig elhelyezték itt Meloccó Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alko-tását, amely a drégelyi csatát idézi. (A várról még lesz szó a látnivalók című fejezetben)
|
