Drégelypalánk kialakulása történelmi viszonyokhoz, valamint az Ipoly folyóhoz köthető. Vízforrás, termékeny föld és egy 444 méter magas domb emelkedik a falu körül.
Régen a mezőgazdasági szerep jelentős volt, nem vált el egymástól a lakóhely és a munkahely. A hegy- és domboldalakon szőlőművelésre, a mezőkön legeltetőállattartásra nyílott lehetőség. A község határához tartozó börzsönyi erdőségek kedveztek az erdogazdálkodásnak.
A természeti adottságoknak megfelelően Drégely és Palánk között eltérések voltak. Drégely gabonatermesztéssel, állattartással is foglalkozott, bár az Ipoly áradásai a földekben és a rétekben igen nagy károkat okoztak, a dohány és szőlőtermelésük is jelentős volt. Palánk ezzel szemben csak szőlőtermesztésből és dohánytermesztésből tartotta fenn magát. A dohányt Palánkon valószínűleg még a törökök honosíthatták meg. Az 1770-es úrbérrendezés idején készült bevallások szerint „ házi kertjeikben dohányt szoktak ültetni”. A palánki dohány jó hírének bizonyítéka, hogy a XIX. században a Hont vármegyei kereskedésben e név fogalomként terjedhetett el.
A földművelésből élő lakosság aránya 95% volt. Túlnyomó többségük azonban kb. 70%, 5 katasztrális holdon aluli szegényparaszt volt. Ezek részben Budapesten, mint segédmunkások, vasúti pályamunkások, postai-távirdai munkások igyekeztek pénzt keresni, hogy népes családjukat elláthassák. Egy töredékük a gazdag parasztoknál vállalt aratási munkát és részes művelésre (harmados) burgonya- vagy kukoricaföldet. Az 5-10 holdasok 15%-ot, a 10 holdasok 9%-ot, a 20-24 holdasok pedig 6%-ot tettek ki a földtulajdonosok köréből.
A paraszti birtokra a rendkívüli széttagoltság volt a jellemző. Úgynevezett „nadrágszíjparcellák” alakultak ki. Volt olyan középparaszt, akinek 15 holdja 42 parcellában tagozódott.
A falu határából kb. 2000 holdat a prímási uradalom birtokolt. Az uradalmi földeken 18 gazdasági cseléd dolgozott. Ezek sorsa közismerten nehéz volt. Az ő sorsuknál a szegényparasztoké még ennél is rosszab volt, mert míg a gazdasági cselédek kenyere szukös, de mégis biztos volt, addig a szegényparasztoké szukös és bizonytalan is.
1938-tól a lovasgazdák erdei fuvarok vállalásával javítottak anyagi helyzetükön. Az állattenyésztés is egyre nagyobb szerepet játszott a parasztságnál. A domboldalakat direkt-termő szőlővel telepítették be.
A búzán, kukoricán, burgonyán kívül kendert és lent is termesztettek. Az utóbbiakat az asszonyok maguk dolgozták fel. Házilag fontak és szőttek, majd a szőttesekbol ágyneműt, fehérneműt készítettek.
Később a századok során a foglalkozási szerkezet megváltozott, megnőtt a környező települések szerepe, a lakosság ingázóként talált munkát. A vasút megváltoztatta a drégelypalánkiak addigi életét. A megélhetést a faluban és környékén nem találó zsellérek felutazhattak Budapestre, ahol főként napszámosként, segédmunkásként alkalmazták őket. A mezőgazdasági termelést folytató térség meg tudott jelenni az ország legnagyobb fogyasztói piacán, Budapesten.
Ma már az ipar szerepe domináns, ipari üzemek létesültek, amelyek nagyrészt helyi, olcsó munkaerőt foglalkoztatnak. Napjainkban a falu kisüzemi termelési övezetnek számít.
A helyben foglalkoztatás mértéke kb. 30-40%-os, a lakosság másik fele ingázik a környező településekre. Kiemelkedő jelentőségű a községben az élelmiszeripar, ennek ellenére évrol-évre csökken az aktív keresők száma és nő a nyugdíjasoké.
A gazdaság szerkezetében a mezőgazdaság domináns. A terület humuszos homok, réti öntés és réti talajfajtái kedvező feltételeket biztosítanak a mezőgazdasági termelés számára.
Drégelypalánk a lakosság száma alapján a közepes méretű falvakhoz sorolható, azonban ha a népesség 1500 fő alá csökken, akkor már csak a kisfalvakhoz. Típus szerint átalakult falu, kedvező adottságú terület, korszerű mezőgazdasági technikát alkalmazó üzemekkel, számos új házzal, infrastruktúrával, szolgáltatásokkal. Hatalmas lendületet a falusi turizmus megindulása adhatna, erre a lehetoségek adottak. Alaprajzi elrendezés szerint az úgynevezett utcás falvakhoz sorolható, beköto út mentén található. |
