Szondi és hős vitézeinek mártíromsága a Drégely várát hazánk történelmének egyik legdicsőbb emlékhelyévé, ország-világ előtt ismertté és nevezetessé tette. Természetes viszont, hogy elsősorban az itt élő emberek a drégelypalánkiak, a nagyorosziak, a hontiak érzik legjobban magukénak a romokat és figyelik aggódva annak gyorsuló pusztulását. (Az egy századdal ezelőtti leírésok még jelentős belső palotafal-maradványokat említenek.

    A vár sorsa az 1552. július 6-9 közötti ostromban pecsételődött meg, bár ezt követően a törökök végleges kiűzéséig még vannak említések a várról. ( E további átalakításokkal is járó használatot a jelenleg is folyó régészeti feltárás is igazolja, de az eltelt 400 év azért egyértelműen a pusztulás felé vezetett.)

    A Drégelyvár kérdésköre, a Szondi kultusszal való foglalkozás csak a XIX. szd. végén erősödött meg határozottabban, s 1885-ben a Szondi-kápolna megépítésében csúcsosodott ki. (A kápolnát a 60-as évek katonai lövészetei során rombolták le.) Újabb 100 évnek kellett eltelni, míg a térségi lokálpatroitizmusnak köszönhetően az 1980-as években ismét felvetődött a vár megmentésének gondolata.
    A Soproni Egyetem, A Duna-kanyar Intéző Bizottság, A Honvédség Nagyoroszi Alakulata tartották napirenden a kérdést. Ennek keretében egyetemisták nyári gyakorlatuk során bozótirtási munkákat végeztek, pihenőpadokat helyeztek el a vár körül, stb.
     E Jóhiszemű, de erélytelen próbálkozások után az igazi érdemi munka - ami az első kövek visszafalazását jelentette - 1989-ben indult meg, amikor a természetvédelem állt a kedvezményezések élére, s azokat összefogva gesztori szerepet vállalt a vár megmentése érdekében.

Drégely vára 1990-től része a Nemzeti Örökségnek

    Az addig elvégzett munkát referenciaként bemutatva 1991-ben - szintén a természetvédelem szervezésében - jött létre a "Drégelyvár" Alapítvány, amely azóta látható eredménnyel szervezi a helyreállítási munkákat.
    E szervezés széleskörű tevékenységet takar. (Támogatók felkutatása és ösztönzése, pályázatok elnyerése útján a helyreállításhoz szükséges pénzeszközök biztosítása, a szükséges tervek elkészíttetése, engedélyeztetése, kivitelezők biztosítása, a végzett munka nyomon követése, a szponzorok felé való elszámolása, stb.)
    Az Alapítvány munkája során rendezetté vált a várral való foglalkozás szakmai és jogi háttere is. A tulajdonosi jogkört gyakorló Kincstári Vagyoni Igazgatóság Nógrád megyei kirendeltségével "Együttműködési megállapodást" kötöttünk. Ezt évről-évre - az aktuális munkákra vonatkozóan - megerősítjük. A munkák terveit az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ készíti el. A 3 éve megkezdett régészeti feltárást a Kulturális Örökség Igazgatósága feltárási engedélyében pénzügyi támogatásból - a Nógrád Megyei Múzeum régésze, Majcher Tamás végzi.
    A vár helyreállítása során a falak köpenyezése, magasítása, építése - kényszerből - bizony a középkori körülmények módszereivel folyik. Itt nincs áram, nincs szállítószalag, betonkeverő, sem daru. Itt az évi - esetenként több száz tonnányi építőanyag csigán felhúzott vödörben, vagy 15-20 kézen át adogatva jut fel a 20-30 méter magasságban lévő beépítés helyére.
    A keleti vároldal 20 méternyi függőleges sziklafal fölötti szakaszánál régész, lapátolgató segédmunkás, vagy a több-tízkilónyi köveket illesztgető kőműves mester is hegymászó kötéllel biztosítva dolgozik. (Meggyőződésem, hogy ez embereket napi bérükön túl valami más is mozgatja...
    Az eddigi - mintegy 731 köbméter kitevő - falazás során megerősítést nyert az észak-nyugati sarokbástya, bizonyos mértékben az északi fal, szinte teljes 45 méter hosszúságában, a 3-6 méter magasságú, két és fél méter vastagságú nyugati főfal, illetvea keleti fal jelentős része. Jelenleg - a folyó régészeti feltárást követően - ennek folytatása, illetve a déli bástya és a belső palotarész bizonyos szakaszainak helyreállítási munkái folynak.
    Úgy a műemlékvédelem szakmai kívánalmai, mint a történelmi vár iránti tisztelet arra kötelez, hogy a széleskörű régészeti feltárás képezze alapját az éves helyreállítások szakmai terveinek, a végzett munkánknak.
    Ma már tudjuk, hogy még igen hosszú feltárási, építése munka vár ránk a jövőben. Talán soha nem jutunk el a munkák végleges befejezéséig, annak ellenére, hogy nem is gondlunk az eredeti vár teljes visszaépítésére. Mindössze a határoló kőfalak, a belső palotarész falai, azaz a vár valamikori kontúrjának láttatását célozzuk meg. (Persze a távlatban szeretnénk a gyakorlatilag teljesen ismeretlen külső várról is némi ismerettel rendelkezni.)
    Munkánk kapcsán a várat - történelmi értékű - kegyeleti hellyé kívánjuk alakítani. (Sajnálatos, hogy egy ilyen kiemelkedő történelmi emlékhely sorsa, fennmaradása, megmentése egy kicsiny alapítvány tevékenységétől függ.)
    További céljaink. Természetesen folytatni a feltárást, majd az előkerült falszakaszok konzerválását. Szeretnénk minél több embert bevonni e munkába, hogy a Drégelyvár megmentése minél inkább nemzeti üggyé váljon.
    Szeretnénk, ha a hely - Tinódi, Czuczor, Kölcsey és Arany János versei kapcsán egyben irodalom-történeti hellyé is válna.
    Szeretnénk, ha a várat az ország iskolásainak ajánlott kirándulóhelyévé jelölnék ki.
    Szeretnénk, ha munkánk - Drégelyvár, mint kultúrtörténeti érték megóvása - jobban bizonyítaná a köztudatban a természetvédelem megfelelő odafigyelését. Ezzel szemben nem szeretnénk, hogy a látnivaló kibontásának bármely későbbi szakaszában az pusztán idegenforgalmi gócponttá váljon. Ezért nem is kivánunk személygépkocsival járható utat felvinni a várhoz. A legjobban megközelítő műútról való másfél kilométernyi séta úgy fel, mint lefelé váljon a múlton való elmélkedés, a hősök iránti kegyelet perceivé.
    Az utóbbi években egyre jobban érződik a várvédők hősiessége iránti tisztelet felerősödése a térség népében. Ezt mutatja az évről évre Drégelypalánkon megrendezett Szondi emléknapok, így az idén, a 450-dik évforduló valóban méltó színvonalú megrendezése, a Drégelypalánki Önkormányzat, Kultúrház, Iskola által szervezett kiállítások, Pálmai Krisztián és szerzőtársa ez alkalomra szerzett megható zeneműve, a hősöknek tisztelgő tűzijáték és másnap a Drégelyvárnál megjelent emlékező tömeg.